Vaddisznókról általánosságban

A vaddisznó (Sus scrofa) rendszertanilag az emlősök (Mammalia) osztályába a párosujjú patások  (Artiodactyla) rendjébe és a disznófélék (Suidae) családjába tartozó faj.

Elterjedéséről: Elterhjedési területe, hatalmas. Eurázsia egészén megtalálható. Kedvelt élőúhelye kétségkívül a nedves talajú lombos és elegyes erdők, ahol a vaddisznó könnyen túrhat táplálék után, de fontos számára a nagy őszi tölgy- és bükkmakktermés is. Csak a teljesen nyílt területeket, és a hegyek magas részeit nem kedvelik.

Annak ellenére, hogy Európában mindenütt intenzíven vadásszák, nagyon elterjedtek, ebből adódóan folyamatosan növekszik (főként) a mezőgazdaságban okozott károk értéke.

Megjelenéséről: Testhossza 110-155 cm farka vékony, 15–20 cm hosszú, az erős kanok marmagassága 1 m is lehet, tömege 50-190 kg (kanok) és 35–160 kg (kocák). Ez függ élőhelyüktől, ugyanis a melegebb területeken élők kisebbek, könnyebbek a hideg területeken élő társaiknál. Színezete a csaknem feketétől a barnásvörösig és a homokszínűig változik, ezt részben a környéken uralkodó talajszínre lehet visszavezetni, a vaddisznók ugyanis előszeretettel dagonyáznak. A malacoknak a jellegzetes hosszanti csíkokról felismerhetőek. A kanok és a kocák megkülönböztetése nem csak a kanok nagyobb súlya, termete alapján állapítható meg, hanem a kanok esetében az évről évre egyre inkább kiálló szemfogaikról észrevehető. Ezeket a szemfogakat agyarnak hívjuk. Az alsó agyaraik felfelé nőnek és a felsők is felfelé hajlanak, tehát párhuzamosan helyezkednek el egymással. Ezek egyrészt jó fegyverek a vaddisznók számára, mivel folyamatosan fenik egymást párhuzamos elhelyezkedésük miatt, másrészt a vadászok trófeát készítenek belőle. Jellegzetes szagukat főkent jó szélállásban már messziről érezni lehet. Túrásaik is elárulják kedvenc tartózkodási helyeiket.

Életmódjáról: A vaddisznó családi közösségekben, csapatokban jár, ezt kondának nevezzük. A konda központját az öreg koca jelenti, a süldőkkel és a malacokkal. A kondához lazán vagy szorosabban kötődve további állatok is csatlakozhatnak. Gyakran az előző évi fiatalok is a közösségben maradnak, amíg ivarérettekké nem válnak. A kanok csak alkalmilag keresik fel a kondát, anélkül hogy a fiatal állatokkal törődnének. Csak a szaporodási időszak kezdetekor csatlakoznak a kocákhoz. A kondák alapvetően ragaszkodnak tanyahelyeikhez, ám a vadászatok miatt ez nem látszik. Leginkább este élénkülnek fel, akkor indulnak táplálék után. Nagy termetük ellenére meglepően halkan tudnak közlekedni, ha viszont veszélyben érzik magukat a sűrű bozótokon is könnyen áthaladnak. Erős durva szőrzetük és vastag bőrük megvédi őket a szúrós bozótosokban is.
Legfejlettebb érzékszervük az orruk. Leginkább erre és a fülükre hagyatkoznak. A látásuk gyenge. Az ormányszerű orrukkal könnyedén felszaggatják a talajt, és egyben megérzik, ha ott valami ehető fakad. Szarvasgomba keresésre is idomítják őket.
A kanok az agyaraikat mint egymás közti harcra, mind a ragadozók elleni védelemre használják. A legveszélyesebbek mégis a malacos kocák. Ártatlan járó-kelőket is támadtak már meg. Ennek ellenére viszont nem agresszív állatok. Normál esetben félőseknek tekinthetők, az embert messziről elkerülik.l
Mindenevőnek tekinthető, ugyanis a tölgy- és bükkmakktól kezdve a talajban található férgeken és más állatokon, valamit a földről elérhető gyümölcsökön át, a patkányokig, pockokig terjedően mindent megeszik. Akár dögöket, elhullott állatok maradványit is elfogyasztja.

Szaporodásáról: Párzási és búgási idejük november és január közé esik. Vemhességi idejük 16-21 hétig terjed. Egy ellés során átlagosan 4-10 malac lát napvilágot. A koca az ellés előtt egy kis méyledést készít amit kibélel levelekkel valamint gazzal. A malacok szőrzetének mintázata világos és sötét hosszanti csíkokból áll. Nyitott szemmel születnek és születés után nem sokkal már járnak és követik anyjukat. A szopásnál egy ragsor alakul ki a malacok közt, mindegyiknek meglesz a saját helye. A malacoknak nagy szükségük van ekkor még az anyjuk melegére, így elég szorosan összetartanak ebben az időben. A malacok szopási ideje körülbelül 3 hónap, azután már elkezdik a szilárd táplálék fogyasztását. Kb. fél éves korukra önellátóak lesznek. ) hónapus korukra már a színezetük a felnőtt állatéra hasonlít, ilyenkor nevezzük őket süldőnek. Átlagosan 12 évig élnek a vadonban.