Vaddisznókról általánosságban
A vaddisznó (Sus scrofa) rendszertanilag az
emlősök (Mammalia) osztályába
a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a disznófélék
(Suidae) családjába
tartozó faj.
Elterjedéséről: Elterhjedési
területe, hatalmas. Eurázsia egészén megtalálható. Kedvelt élőúhelye kétségkívül a nedves talajú lombos és elegyes
erdők, ahol a vaddisznó könnyen túrhat táplálék után, de fontos számára a nagy
őszi tölgy- és bükkmakktermés is. Csak a teljesen nyílt területeket, és a
hegyek magas részeit nem kedvelik.
Annak ellenére, hogy
Európában mindenütt intenzíven vadásszák, nagyon elterjedtek, ebből adódóan
folyamatosan növekszik (főként) a mezőgazdaságban okozott károk értéke.
Megjelenéséről:
Testhossza 110-155 cm farka vékony, 15–20 cm hosszú, az erős kanok
marmagassága 1 m is lehet, tömege
50-190 kg (kanok) és 35–160 kg
(kocák). Ez függ élőhelyüktől, ugyanis a melegebb területeken élők kisebbek,
könnyebbek a hideg területeken élő társaiknál. Színezete a csaknem feketétől a
barnásvörösig és a homokszínűig változik, ezt részben a környéken uralkodó
talajszínre lehet visszavezetni, a vaddisznók ugyanis előszeretettel
dagonyáznak. A malacoknak a jellegzetes hosszanti csíkokról felismerhetőek. A
kanok és a kocák megkülönböztetése nem csak a kanok nagyobb súlya, termete
alapján állapítható meg, hanem a kanok esetében az évről évre egyre inkább
kiálló szemfogaikról észrevehető. Ezeket a szemfogakat agyarnak hívjuk. Az alsó
agyaraik felfelé nőnek és a felsők is felfelé hajlanak, tehát párhuzamosan
helyezkednek el egymással. Ezek egyrészt jó fegyverek a vaddisznók számára,
mivel folyamatosan fenik egymást párhuzamos elhelyezkedésük miatt, másrészt a
vadászok trófeát készítenek belőle. Jellegzetes szagukat főkent jó szélállásban
már messziről érezni lehet. Túrásaik is elárulják kedvenc tartózkodási
helyeiket.
Életmódjáról: A vaddisznó családi közösségekben, csapatokban
jár, ezt kondának nevezzük. A konda központját az öreg koca jelenti, a
süldőkkel és a malacokkal. A kondához lazán vagy szorosabban kötődve további
állatok is csatlakozhatnak. Gyakran az előző évi fiatalok is a közösségben
maradnak, amíg ivarérettekké nem válnak. A kanok csak alkalmilag keresik fel a
kondát, anélkül hogy a fiatal állatokkal törődnének. Csak a szaporodási időszak
kezdetekor csatlakoznak a kocákhoz. A kondák alapvetően ragaszkodnak
tanyahelyeikhez, ám a vadászatok miatt ez nem látszik. Leginkább este
élénkülnek fel, akkor indulnak táplálék után. Nagy termetük ellenére meglepően
halkan tudnak közlekedni, ha viszont veszélyben érzik magukat a sűrű bozótokon
is könnyen áthaladnak. Erős durva szőrzetük és vastag bőrük megvédi őket a
szúrós bozótosokban is.
Legfejlettebb érzékszervük az orruk. Leginkább erre és a fülükre hagyatkoznak. A látásuk gyenge. Az ormányszerű orrukkal könnyedén felszaggatják a talajt, és egyben megérzik, ha ott valami ehető fakad. Szarvasgomba keresésre is idomítják őket.
A kanok az agyaraikat mint egymás közti harcra, mind a ragadozók elleni védelemre használják. A legveszélyesebbek mégis a malacos kocák. Ártatlan járó-kelőket is támadtak már meg. Ennek ellenére viszont nem agresszív állatok. Normál esetben félőseknek tekinthetők, az embert messziről elkerülik.l
Mindenevőnek tekinthető, ugyanis a tölgy- és bükkmakktól kezdve a talajban található férgeken és más állatokon, valamit a földről elérhető gyümölcsökön át, a patkányokig, pockokig terjedően mindent megeszik. Akár dögöket, elhullott állatok maradványit is elfogyasztja.
Legfejlettebb érzékszervük az orruk. Leginkább erre és a fülükre hagyatkoznak. A látásuk gyenge. Az ormányszerű orrukkal könnyedén felszaggatják a talajt, és egyben megérzik, ha ott valami ehető fakad. Szarvasgomba keresésre is idomítják őket.
A kanok az agyaraikat mint egymás közti harcra, mind a ragadozók elleni védelemre használják. A legveszélyesebbek mégis a malacos kocák. Ártatlan járó-kelőket is támadtak már meg. Ennek ellenére viszont nem agresszív állatok. Normál esetben félőseknek tekinthetők, az embert messziről elkerülik.l
Mindenevőnek tekinthető, ugyanis a tölgy- és bükkmakktól kezdve a talajban található férgeken és más állatokon, valamit a földről elérhető gyümölcsökön át, a patkányokig, pockokig terjedően mindent megeszik. Akár dögöket, elhullott állatok maradványit is elfogyasztja.
Szaporodásáról: Párzási és búgási idejük november és január közé
esik. Vemhességi idejük 16-21 hétig terjed. Egy ellés során átlagosan 4-10
malac lát napvilágot. A koca az ellés előtt egy kis méyledést készít amit
kibélel levelekkel valamint gazzal. A malacok szőrzetének mintázata világos és
sötét hosszanti csíkokból áll. Nyitott szemmel születnek és születés után nem
sokkal már járnak és követik anyjukat. A szopásnál egy ragsor alakul ki a
malacok közt, mindegyiknek meglesz a saját helye. A malacoknak nagy szükségük
van ekkor még az anyjuk melegére, így elég szorosan összetartanak ebben az
időben. A malacok szopási ideje körülbelül 3 hónap, azután már elkezdik a
szilárd táplálék fogyasztását. Kb. fél éves korukra önellátóak lesznek. )
hónapus korukra már a színezetük a felnőtt állatéra hasonlít, ilyenkor nevezzük
őket süldőnek. Átlagosan 12 évig élnek a vadonban.
